Nyúlóslábú Lipki Lili és a balszerencse napja

Nagy Márk Ádám

Nyúlóslábú Lipki Lili
és a balszerencse napja

            Nyúlóslábú Lipki Lili nyalta-falta a térhálóval díszített kövesutat. Fülig szakított szájjal, tágra nyílt szemekkel rohangált, előre a szivárvány felé. Hosszú, lagymatag kezei a földet tisztítva követték őt. Lobogó vörös haját simogatta az éneklő, lila nyakkendője, akit csak Lubának hívott.

-          Lila Luba, nyakkendő, ez a liba kelendő! Beszélek is, táncolok is, Windsor vagyok, ezt nézd! Ha ez nem elég finom az illatom, édes drága barátom! – énekelte Luba, Nyúlóslábú Lipki Lili nyakán.

-          És ez a Luba Liba, ha nem akadna a hajamba, a számon át, kapnék levegőt, az Isten rakjon át! De kérlek édes, büdös Libus, nézd mit csinál Mákos Mikus! – énekelt vissza Lili.

Mákos Mikus, Nyúlóslábú Lipki Lili órája, az egyetlen pontos barátja épp lazsált. Nem mocorgott már a nagy pálcája vagy két ének óta.

-          Mákos Mikus, te drága óra! Hát szánd már magad jóra! Nyúlóslábú Lili gazdánk szeretné, ha maga az időt mutatná. – énekelt rá Luba.

-          Köszi, drága Lila Liba, most már be is durcázott, de most jön a ráadás, a cipőm is beázott…

Miközben a csóka falka egymással civakodott, Lipki Lili szíven ütötte a lázas pocsolyát, Nikát.

-          Ó, Nika sajnálom! Annyira szánom és bánom! Mivel tehetném jóvá szörnyű tettem? Sajnálom, amit tettem! – Lili bocsánatot kérve, könyörögve tette össze tenyereit.

-          Nika vagyok, forróság van, a hidegért mindenki odavan. Ha hozol nekem egy kis jeget, s ezzel elűznéd tőlem a meleget… Megbocsájtok, s elszáll felőled az én átkom. – mélyhangon dörmögött Nika.

-          Oké, Nika… Oké… hozok neked jeget, és hogy mérged ne legyen, hozok mellé tejet.

Nyúlóslábú Lipki Lili, vörös haját tépve, bántva agyalt, merre találhat jeget.

-          Te! Libus, ha már a számat járkálod, kagylózz ide!

-          MONDD MEG, HOGY MERRE TALÁLOK JEGET! – vált idegessé Nyúlóslábú Lipki Lili.

-          Lilus Libus azt ugyan nem tudja, de ezt meg már nagyon unjaaaaa… - Nyújtotta Luba.

-          Imádom, mikor dalra peng a szád, de … na, jó merre van az apád? – énekelve kérdezett Lili.

-          Az apám a varrógép, tudod ott a zsebedben, ha lenézel, meglátod, ott is van az eszedben! – okított Luba énekkel.

-          Iván drága, Lubám apja, itt van? Kéne segítsége mostan! – szólt Lili a zsebéhez.

-          Mondja fiam, mi van?

-          Ó egek! Merre találok én mostan, nyár hóban jeget?

-          Jeget fiam?! HAHA! Erre nincs itt jég baba! HAHAHA! Ez vicces, édes! Hagyj aludni, kérlek! – rázta le Iván Lilit.

-          IVÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁN! Ha most nem adsz nekem jeget, akkor átkot szór a fejemre Nika, és még Mikus sem működik!!! Mikus te is kérlek kattogj már! – rezelt be Lili.

-          Jól van, jól van… segítek neked jeget szerezni.. – segédkezett Libus apja.

            Nyúlóslábú Lipki Lilit útbaigazította Iván, a Jégapó tavához.

-          Jégapó! Kedves Jégapó! Jöttem jégért, ha nem baj ezt a tömböt el is viszem. – nyúlt a tömbbért Nyúlóslábú Lipki Lili.

            Lili a jeget vonszolta, egészen Nika szájáig, de mire odaértek már csak egy tenyérnyi darabka maradt. Ezt a száraznedűt Nyúlóslábú a tócsának átadta, s ekkor az menten megdermedt. Tükörsima, jégpályát varázsolt belőle. Mika csak dadogva mondott köszönetet, Lili pedig boldogan ment tovább a szivárvány felé.

-          Mákos Mikuuuuuuus! Mit szólnál ahhoz, ha vennék még egy órát, s onnantól már együtt kattognátok? Te elég piros csajos vagy, felvennék egy sármos feketét, ellennétek az biztos!

-          Neeeeem is tuuuudom… Fekete? Miért pont fekete? Tudod, hogy rassz…

-          Ssssssss! Pszt! Mit képzelsz Mikus? Tele van a környék… FEKETE ÓRÁKKAL! Szerinted nem lenne gáz ha meghallanák, hogy rasszista vagy és nem szereted a fekákat??? – ejtette ki hangosan Lili.

-          Mi van kisanyám?? – kérdezte egy öreg fekete Rolex.

-          Hallottátok a csitrit? Lenigázott! – akadtak ki páran.

-          Basszus… - temetkezett Nyúlóslábú Lipki Lili piros körmű ujjai közé.

VÉGE