Mert minek izgulni…
Mert minek izgulni,
ha a sors írja,
Hogy ezt s azt a
szervezete bírja,
s, hogy mi s ki lesz
majd, ha fölnő?
Építész,
tanár, vágó vagy költő.
Persze mondd azt egy
rózsának,
hogy „légy rozmaring
Márkocskának
a kedvéért” s szagod
legyen a gödör,
vagy
egy friss tyúktojással teli vödör.
Tehát nem oly’
egyszerű az nyugodtság,
mert sokkal jobb s
tán gyógyír rá a bolondság,
mely, ha jön s betör,
olyan az, mint hatökör.
Ha
akarod, ha nem, jön az azt betör.
Légy inkább buta s
lelki szegény,
egy késsel,
kolbásszal kent nádlegény.
Tanulj s közben
ökörködj és csókolj,
szerelmeskedj,
a szívednek szurkolj s bókolj.
Budapest,
2015.
január 11.
éreccségi
előtt három csúnya hónappal
