Felhajtóerőszak II. - A Last Minute óra

Nagy Márk Ádám

Felhajtóerőszak II.
A Last Minute óra

            Durcásan trappoltam végig a kopott pepitás padlón, egészen a fizika teremig, majd mikor odaértem, eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal a kulcsot. Basszus! Száznyolcvanat véve, hátat fordítottam, majd pár perccel a csöngő után már nyitottam is az ajtót.

-          Osztály vigyázz! Jó nagyot kívánok! – némi fapoénnal oldottam a feszültséget.

-          Jó, leülhettek! Gyorsan belevágunk! – rohantam a krétáért és máris írtam a címet.

-          30. óra, utolsó, Last Minute felhajtó… - olvastam miközben írtam, majd – erősz… - sikerült kis híján félremondanom. Erőszak!

-          Tehát felhajtóerő! Tulajdonképpen nem terveztem semmi különöset… ha van kérdés, akkor válaszolok, segítek, amennyiben minden megy, akár tovább is mehetünk. – reménykedtem, hogy nem kell már ezzel vacakolni.

Néma csend sújtott le a teremre, már-már hallottam a szomszédban zajló kréta csikorgását, amitől kirázott a hideg. Gondoltam megtöröm.

-          Akkor… menjünk tovább! – amint kimondtam, a csend helyét átvette a susmusolás, majd a lány a tömegből megszólalt.

-          Tanár úr kérem! Nekem volna kérdésem! – nyújtotta magasba kecses karját, melynek segítségével jobban kirajzolódott a topja mögött pihenő mellecskéje.

-          Ő… persze, mondja csak! – hebegtem, habogtam.

-          Kimehetek? – oldalvást mosolyogva kérdezte.

-          Persze! – örültem, hogy ma lesz valami izgalmas is.

Hirtelen magaslott ki a silány tömegből, a babaorcájú, göndörfürtöket és finom topot viselő és szívdöglesztően szexi Lili, majd felém vette útját. Akár egy lassított felvétel, kopogott a terem szélén, lobogó fürtökkel, melybe beleigazított finom kezével. Lefelé, majd rám nézett, szinte rám kacsintott. Mire hozzám ért, végigsimogatott édes, finom illata, mely fantáziámat a csúcspontra hevítette. Teljesen elragadó ez a lány! Kívánom!

Még közelebb merészkedett hozzám, majd elém helyezte füzetét, védve az asztalra támasztott, piros körmöket viselő kezével. Így a védőburok, mi körülöttem húzódott, benne még inkább feszültek szét csodás mellei. Persze csak periférikus látással vizsgáltam. Tartsd a szemkontaktust!

-          Mi a baj Lili? – kérdeztem, szerintem piros arccal.

Lili rábökött a füzet közepére, ahol az alábbi szöveg húzódott, ceruzával megírva és egy szívvel díszítve. „Vállalom a következményeket…”