Japáncseresznye
Idillikus kedves tájban,
Hiroyasu úrnő egymagában.
Kontyba rakott átszúrt haja,
Éppen befonja, Ő maga.
Tavaszi virág, friss odor,
Mi orcámon végigsodor.
Előttem hullnak, rózsa ködben,
Cseresznyevirág esőben.
Előttem áll gyöngyorcájú úrnőm,
Hiroyasu Ő, kedves múltbarátnőm.
Finom illat prosperál körülötte,
Japáncseresznye virág mögötte.
Előttem, táncol rózsaködben,
Fehér szoknyája kering közben.
Hiroyasu, egyetlen nyíló múzsa,
Elfoszlik rólam régen adott rúzsa.
Elhervadt, antik sziromból nézem,
Miként virul, s ragyog nimfa mézem.
Elégikus hangulat uralkodik rajtam,
Hogy Hiroyasut veszni hagytam.
Orcájából vad eső, megállott,
Azóta Ő boldog, regenerálódott.
Hiroyasu esője, rám szállott,
S az óta el sem hervadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése