Álmatlanság
gyönyörködtet
Fecséreljem életem
vagy kétharmadát?
Azt, amit én Istentől
kaptam hatalmát?
Aludjam át az időmnek
több mint felét?
Felkelek, aztán
rosszabb lesz, mint az elébb!
Az idő alatt lehet
alkotni, írni,
Festeni, rajzolni, tán
csak elmélkedni!
Mire jó az, sokat
aludni, henyélni?
Azt a sok drága időt
elvesztegetni!
Az idő, érték, pénz
akár lehet erény,
Mikor előnyben, az
első hely az enyém.
Eksztázisban azon
szekundumok alatt,
Mikor már alkotni csak
fél óra maradt,
Többnek tűnik álmatlanul,
mint pihenve.
Frissen, üdén az ember
úgyis szenvedne.
Szívinfarktus, Alzheimer-kór,
vagy öreg agy,
Érdekel is az kit,
mikor már öreg vagy?
Ezektől meg félni nem
kell, te csak annyit,
Aludj, amennyi az
életeden könnyít.
***
Mostanra én már,
abbahagyom mondókám,
Mert vár az én friss,
pihe-puha ágyacskám! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése