2013. február 22., péntek

Folklór

Folklór[1]
Láb koppan parketten tüzesen,
Kar kanyar vándorol szívesen.
Pereg bokafoszlány az este,
Folklórunkat mindenki leste.
Lyányok a fiúkkal közösen,
Táncoltak parkettán kedvesen.
Baráti mosoly, kacsintások,
Mindenkit csak nevetve látok.
Tapsvihar az attrakció[2]ban,
A társaság már akcióban.
Tüzes villám, pergő zaján,
Örökít meg minket Zalán.
Ugráló lábpárok trappolnak,
Publikum[3]ban végén tapsolnak.
Tanártömkeleg mosolyt húzva,
Gratulál nekünk hüvelyk[4] zúzva.



[1] Szóban vagy zenei formában terjedő mesék, mondák, dalok, táncok; néphagyomány
[2] Mutatvány, műsorszám
[3] Közönség
[4] Itt nem a mértékegységre, hanem az ujjra gondol a strófasor

2013. február 17., vasárnap

Opa

Opa[1]
(1947 -2000)

Számat fülig vonva futok fel,
Omá[2]hoz, lépcsőkön jutok el.
Nyíló csíraként szaladok át,
A folyóson én várom opát!
Kiscsibeként karja közé fon,
Csókot helyez nekem orcámon.
Pereg, pörög a papa velem,
Ajándékokat ad ma nekem.
Igaz, csekély, de hidd, többet ér,
Csak, mint annál, ki pénzel betér.
Édesség, cukor s vanília,
Falogat folyton família.
Betelni az ajkunk nem akar,
Végül az álmosság betakar.
Hozzá számtalan sok emlék fűz,
Velem a játékból sportot űz.
Magyarból kártyavár, vagy hatvanhat,
Érméje kacsómba pattanhat,
De ritkán, mert sosem hagy győzni,
Aztán leint, segítsek főzni.
Nénémnek mutatom írásom,
Ecsetelem mire én vágyom.
Fogadni azt se ő, se férje,
Kérem, legalább ő megértse.
Hullámzó tengert fejtegetni,
Mondják: menjek el festegetni.
Repül az idő, szárnyával száll,
De a kerék hirtelen megáll,
Az üde, friss nyár télbe váltott,
Fáknak levele, régen hullott.
Myocarditis[3] sújtotta őt,
Sok időn át ismét csak nőtt
Felépült, meggyógyult, s megint járt.
Velem az utcán újra mászkált.
Parányi voltam, csak borsószem,
Mindez tudtom nélkül, mögöttem,
Folyt, persze akkor nem érthettem.
Mit sem tudva, náluk csak ettem.
Növekedtem, az idő is szállt,
Szeretetük szívemben járkált.
Én rajzoltam, beszéltem vele,
Ismertem milyen a tenyere.
Életvonala hossza, vége,
Ez idejét sajnos elérte.
Vízesés szakadt ki szememből,
Vére, szeretete, szívemből.
Térdelve zuhantam anyával,
Orcánk, takartuk takaróval.
Mély darab esett ki belőlem,
Reszkettem, féltem remegtem.
***
Elvesztettem életem felét,
Remélem imám, eljut feléd.
Gondolok rád mindig, minden nap,
Hogy milyen erős, és gondos vagy.



[1] A német szóból származó papa.
[2] A német szóból származó mama.
[3] A szívizomgyulladás vagy myocarditis a szívizom gyulladásos megbetegedése, többféle kórokozó által is kiváltott betegség.

2013. február 11., hétfő

Rózsás pirók

Rózsás pirók[1]

Tartson már még tovább a reggel,
Ez gyönyörű, fenséges éjjel.
Tudom, csak kóválygok szeszéllyel,
Egésznap mászkálok veszéllyel.
Merengés közben Rózsás pirók,
Mi batyumból feszengve kilóg.
Tombol, dörömböl szabadságért,
Ha hívom, él –hal szavaimért.
Tördelő levelek közt lépek,
Ritmusra én veled zenélek.
Csipogsz, csicsogsz ma, csütörtökön,
Tipegsz, topogsz a sütőtökön,
Amit táramban hordozgatok,
Közben kabátot foltozgatok.
***
Farmaci[2] flangál farmeromba,
Pirók még sincs szövetbatyumba.
Ábránd volt, csak ágyú[3] mutatta.
Fütyülgettem, de csak miatta.



[1] A rózsás pirók (Carpodacus roseus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.
[2] Az olasz szóból származó drog, kábítószer.
[3] Marihuánát vagy hasist tartalmazó cigaretta; dzsoint.

2013. február 9., szombat

Álmatlanság gyönyörködtet

Álmatlanság gyönyörködtet

Fecséreljem életem vagy kétharmadát?
Azt, amit én Istentől kaptam hatalmát?
Aludjam át az időmnek több mint felét?
Felkelek, aztán rosszabb lesz, mint az elébb!

Az idő alatt lehet alkotni, írni,
Festeni, rajzolni, tán csak elmélkedni!
Mire jó az, sokat aludni, henyélni?
Azt a sok drága időt elvesztegetni!

Az idő, érték, pénz akár lehet erény,
Mikor előnyben, az első hely az enyém.
Eksztázisban azon szekundumok alatt,
Mikor már alkotni csak fél óra maradt,
Többnek tűnik álmatlanul, mint pihenve.
Frissen, üdén az ember úgyis szenvedne.

Szívinfarktus, Alzheimer-kór, vagy öreg agy,
Érdekel is az kit, mikor már öreg vagy?
Ezektől meg félni nem kell, te csak annyit,
Aludj, amennyi az életeden könnyít.
***
Mostanra én már, abbahagyom mondókám,
Mert vár az én friss, pihe-puha ágyacskám! J

2013. február 3., vasárnap

Én, a Romantikáról

Én, a Romantiká[1]ról
Ahogyan azt ők akkor tették,
A fantasztikumot keresték.
Nem szürke, sivár hétköznapot,
Keresték, a fiktív világot.
Oldani a bánatot műben,
Heine szerint lehetetlen.
Gúnyolódott verseiben párszor,
Ábrándokat rombolt szét sokszor.
Lord George Gordon Byron, Haroldja,
Verse a bánatot megoldja.
Don Juan műve félbe maradt.
Enyhítette a bonyodalmat,
A kiábrándult társadalmat,
Boldog tizenhat ének alatt.
Oroszországnak irodalma,
Romantikával lett hatalma.
Alekszander Puskin, versének,
Volt köze száműzetésének.
Kisinyovban kezdte remekét,
Bolgyinóban elengedte kezét.
Ezen remek műve: Anyegin
Kinek a főhőse: Anyegin.
Szerelme, Olga vagy Tatjána?
Ennek vége: Lenszkij halála.
***
Ne feledjük az angolokat,
Words és Colridge balladákat.
A másod nemzedék románca,
A műfaj teremtő, Juanja.



[1] A romantika az irodalom egyik leghatásosabb mozgalma, stílusirányzata. Az irányzat neve a „regény” jelentésű román szóból ered. A romantika időkorszaka a 18. század utolsó éveitől a 19. század első két harmadában foglalja magában, de egyes országokban még a 19. és a 20. század fordulóján is létezik (pl. Magyarországon Jókai Mór művészetében) –Mohácsi Károly, színes irodalom 10.