Nagy Márk
Fészekhagyó
Kinyílt szárnya,
bátrabb lett,
Kiugrott és távolabb
ment.
Korán nőtt fel ő maga,
De Gyermekkorra
nincsen szava.
Mindenki leste,
figyelte,
Stílusát, a zöme
irigyelte.
Szelte, falta életét,
S Nem vette számba
másokét.
Fehér szárnya
elfáradt,
Figyelme másokra
szétáradt.
Zuhant, suhant mélyre
hágott,
Sok pofonon, bún
átvágott.
Tovább próbált, vízbe
zuhant.
Siker többé nem fútt
alant.
Csapkod, vagdal, bán,
s kiált.
Érzelem belőle mind
kivált.
Nincs meg a motíva,
Mint a díva megírta.
Nincs többé fészek,
anyó,
Szívében nincs már a Lakó.
***
Bú, monoton utakon
járva,
Édesanyámra gyermekded várva.
Hosszú fehér
szárnnyal vártam,
Amit fészkünkben anno
hagytam.
2014
Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése