Liliom

Nagy Márk Ádám

Liliom

Görnyedsz,

Szenvedsz.

A széltől kínlódsz.

Sok ez neked tudom…

Virágnak rovarja,

El tőle szellő sodorja,

Messze, messze…

Durva messze!

Virágom mezején hurrikán,

Éjjel-nappal s már reggel korán.

Tudom, mi kell angyalkám!

A nyárvég neked a Kánaán.

Kívánsz.

Érzem, termőd bizsereg már.

Küzdök, vergődök, de köztünk a zár.

Hogyan jussak a könyveken át?

Jelzel.

Azt mondod rovarnak, ott egy fa.

Használjam ki, vagy szálljak tova?

Szirmod ejted s intesz ezzel.

Megszédítesz!

Kellesz!

Akarlak!

Kell ez most e rovarnak?

Tovább szállt.

Odamentem. Kihasználtam faágát.

Elengedtem.

És én végül, Beléd estem!

Szeretlek… De annál jobban,

Hogy a pollinációt hagyjam…

Tudod, hogy mit mondtam…

Keress hét év múlva nyugodtan.

Csaltunk, enyém lettél virágom,

De a rovarnak menni kell, sajnálom.

Sok lap szelel a meződön nagyon,

De eljövök még érted édes Liliomom!

Budapest, 2013. szeptember 18.