Névnapomra

Tizennyolc éves lettem én,
Nem csoda e költemény
csecse
becse

jutalék mellyel meglepem
e büdös menzás szegleten
Magam
Magam?

Tizennyolc évem elszelt
s még heti kettő sosem telt
ötös
ötös

Lehetnék én oktató
s nem ily filctoll koptató
szédítő
építő

De nem leszek, mert
kedvemet
Elvette az iskola
fura
ura

Intelme gyorsan, nyersen ért
A mocskos, aljas célomért
a hont
kivont

Példáival óvta ellenem
S elém rakja füzetem
nevét
s belét

„Ön, amíg e-napló él,
nem lesz tanár, nem remél!” –
majd még gügyög
s gagyog

Ha örül kedves Tarka úr
hogy költőnk nem fizikát tanúl,
manipuláció
a gravitáció

Én egész népemet fogom
nem közép, s egyetemi fokon
taszí-
tani!

Ihletmény József Attila Születésnapomra c. verséből

Mert minek izgulni...

Mert minek izgulni…

Mert minek izgulni, ha a sors írja,

Hogy ezt s azt a szervezete bírja,

s, hogy mi s ki lesz majd, ha fölnő?

Építész, tanár, vágó vagy költő.

Persze mondd azt egy rózsának,

hogy „légy rozmaring Márkocskának

a kedvéért” s szagod legyen a gödör,

vagy egy friss tyúktojással teli vödör.

Tehát nem oly’ egyszerű az nyugodtság,

mert sokkal jobb s tán gyógyír rá a bolondság,

mely, ha jön s betör, olyan az, mint hatökör.

Ha akarod, ha nem, jön az azt betör.

Légy inkább buta s lelki szegény,

egy késsel, kolbásszal kent nádlegény.

Tanulj s közben ökörködj és csókolj,

szerelmeskedj, a szívednek szurkolj s bókolj.

                                                                                                   Budapest,

                                                                                         2015. január 11.

                                                                  éreccségi előtt három csúnya hónappal