2014. április 3., csütörtök

Túl vagyok már rajta

Túl vagyok már rajta
Túl vagyok már rajta,
Érzem nem fáj ez a fajta,
szenvedés, igazából színlelés.
Mind, mind csak képzelés.
Egy egyszerű agyszülemény, amely
Tipor, zúz, valamely,
Embert ugyancsak bánt, mint engem, ahogy
mást! Sok a képzelt beteg…
Nem akarom már Őt bántani meg…
Sokat hallja, hallgatja, prédikálom.
Ez az egész neki rémálom,
Sajnálom.
De, most leírom, többé elő nem veszem ezt
a fájdalmat mely megkeserített, ezt
teszem most, magamból kiírom örökre,
Remélem, bízhatom az őrökre
Akik többé nem engedik őket be
hozzám! Ugye nem jöttök be?
Inkább lőjétek le!
Őrök! Bántsátok már! elég!
Köröttem az életem miattatok elég…
Darabokra, hullahamuvá foszlik szerteszét, mely
… kérlek hagyjatok.
Leküzdöttem! Már erős vagyok, ha mondom!
A gondolatokat megfosztom
agyamtól.
magamtól.
Nincs többé se jó szemű, se vakbél…
Soha többé már nem él,
De továbbra is csak fél, fél, és remél, de nem él! mert
ez az egész felemészti őt, de erős!
Ha mondom erős!
Sajnálom.
De megváltozom, azt mondom, hogy megcsinálom!
Végig.
Egyedül.
Szipológus ..? nem ér semmit, idő
pazarlás az kérlek, midőn.
kinyílik majd azt érzed… becsukja és röhög rajtad.

Csak annyit mondok szerelmes vagyok!
Ez tartja bennem mindent, mit adhatok és ahol én most vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése