Luna lenolaj

Nagy Márk

Luna lenolaj

Gömbfelhők lankadatlan takarják meztelen,

Összefonva Luna keblét tiszta esztelen.

Spirálisan tekergőznek, tovatűnnek egymásban,

Együtt szakadnak, szenvednek erős mennyburokban.

Finoman folydogáló lenolajban Luna baba nevetgél,

Apró pici magvainak len folyója szenvedély.

Hosszú selyemfolyam árad szerteszét,

Luna len selyme csábítja embernek szemét.

Elfeledve végtagjait ember fenn remél,

Úszva húzza lenolajban, abban lent remél.

Len burokba huppanhatott bele,

Összeroskadt, szétszéledt és lenmag lett belőle.

2014. március 22., Tura

Wandervers

Nagy Márk Ádám

Wandervers

Német vándor szilaj talajban táncol,

Ostoros őr bárddal vígan vádol.

Lovagolnak páncéllal, napsúgártengerben,

Hol nép, hol száz süllyed ezerben.

A nép, hol orosz diák remél,

most fél, ma iszik, holnap nem él.

Apja az német szilaj vándor vágtat,

Amint tudja fia meghalt, csak baktat.

Tengernek mélyében vodkavonal csorog,

Föld felszínén, vagy még feljebb forog.

Nincs félelem a tűztől, melyt vodkavonal ont,

Fiát, Nigelt találta tőle vakon.

Földben, almában, kukacvándor vágtat,

Girnyó, gili puszta kopár távlat,

Ezt teszi meg nap mint nap Nigel,

Apjával, vándorral mász' el.

De az sötét fondorlatos féregvonal,

Mely már oly, mint spárga, fonal.

Tűzcsóvát tárogat űrben tompa őr,

Ostoros bárdnak ez pont malőr.

Pest, 2014.

Hipochondriám

Nagy Márk Ádám
Hipochondriám

Szőrőslábulégyszaladgálpohárbanhamubankoszbanmocsokbanzizegizeg-mozogszárnyalrepdesbacitvirustmindentelnyeltovábbáll...megtorpan.felmér.
Izzadtremegőtestemremél.
Félek hogy hozzámér!

Fészekhagyó

Nagy Márk

Fészekhagyó

Kinyílt szárnya, bátrabb lett,

Kiugrott és távolabb ment.

Korán nőtt fel ő maga,

De Gyermekkorra nincsen szava.

Mindenki leste, figyelte,

Stílusát, a zöme irigyelte.

Szelte, falta életét,

S Nem vette számba másokét.

Fehér szárnya elfáradt,

Figyelme másokra szétáradt.

Zuhant, suhant mélyre hágott,

Sok pofonon, bún átvágott.

Tovább próbált, vízbe zuhant.

Siker többé nem fútt alant.

Csapkod, vagdal, bán, s kiált.

Érzelem belőle mind kivált.

Nincs meg a motíva,

Mint a díva megírta.

Nincs többé fészek, anyó,

Szívében nincs már a Lakó.

***

Bú, monoton utakon járva,

Édesanyámra gyermekded várva.

Hosszú fehér szárnnyal vártam,

Amit fészkünkben anno hagytam.

2014

Budapest