Miért volt érdemes felkelni Márk?
Azért volt érdemes felkelni, mert több dologban is megtudtam mutatni képességeimet annak ellenére, hogy egy picit megfájdult a torkom, és bedugult az orrom reggelre.
Máskor ilyenkor már a pánik és a rettegés fogott el.
Most már nem fog el a pánik?
Ezt azért nem mondanám. Talán úgy fogalmaznék, hogy most jobban tudom kezelni. Próbálok különféle hitrendszert kitalálni annak érdekében, hogy miért kell hogy fájjon.
Miben tudtad megmutatni a képességeidet?
Annak ellenére, hogy kapar a torkom, és bevan dugulva az orrom, beültem a volán mögé, és mind a gyermekemet, a feleségemet és az anyósomat is bevittem Pestre, vagyis haza.
Persze ez nem azt jelenti, hogy máskor nem vittem volna be. Inkább azt, hogy most nyugodtabb voltam.
Ez mindenképpen fejlődés. Történt még valami?
Most volt a pozsonyi piknik, amire invitált a családom, de lemondtam. Pontosabban nemet mondtam rá. Ez nekem azért különösen fontos, mert én nagyon nehezen mondok nemet. Elfog a lelkiismeret-furdalás.
De, most úgy éreztem muszáj vagyok magam mellett kiállni és pihenni.
És végső soron a világ sem dőlt össze, hogy nem mentem el erre a bizonyos programra.
Képességeid említetted. Van még valamilyen?
Az a bizonyos hitrendszer. Egyelőre még csak gyakorlom, de úgy érzem valamivel barátságosabban tudom megközelíteni azt, hogyha fáj valami, vagy ha épp beteg vagyok.
Annak okán, hogy elkezdtem súlyzózni megtapasztaltam fájdalmat, aztán pedig a pihenés általi fejlődést és növekedést.
Az ütött szöget a fejembe, hogy miért ne lehetne átültetni hasonlóan ezt a megfázáshoz, vagy akár egy sima derékfájáshoz is.
Aztán eszembe jutott, hogy állhatok hozzá úgy is hogy a testem ilyenkor küzd. És nem azert fáj, mert rosszat akar; hanem ellenkezőleg.
Korábban, hogyan láttad?
Most részletezzem?
Nagy vonalakban is jó.
Mint említettem pánik és rettegés. Sokszor sírás és félelem, hogy mi lesz, ha nem gyógyulok meg? Miért kell ennek így lennie? Mi rosszat tettem? Hol van az anyám, és miért nem vigyáz rám? És, ha már az anyám nincs itt, miért nem gondoskodik jobban a feleségem?
Szóval az állandó kérdések, és aggodalmak.
És hogy néz ki most egy ilyen állapot?
Próbálom megélni. Elfogadni. És nem másban keresni a támaszt. Nem azért, mert nem számíthatok senkire... Inkább próbálok egyedül erősebb lenni. Talán egyúttal elfogadni azt is, hogy ez mind mind Isten terve.
Márk. Köszönöm a mai interjút.
Szívesen, máskor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése