Nagy Márk Ádám
Nyúlóslábú Lipki Lili
és a balszerencse napja
és a balszerencse napja
Nyúlóslábú Lipki Lili nyalta-falta a térhálóval díszített
kövesutat. Fülig szakított szájjal, tágra nyílt szemekkel rohangált, előre a
szivárvány felé. Hosszú, lagymatag kezei a földet tisztítva követték őt. Lobogó
vörös haját simogatta az éneklő, lila nyakkendője, akit csak Lubának hívott.
-
Lila Luba, nyakkendő, ez a liba kelendő! Beszélek is, táncolok
is, Windsor vagyok, ezt nézd! Ha ez nem elég finom az illatom, édes drága
barátom! – énekelte Luba, Nyúlóslábú
Lipki Lili nyakán.
-
És ez a Luba Liba, ha nem akadna a hajamba, a számon át,
kapnék levegőt, az Isten rakjon át! De kérlek édes, büdös Libus, nézd mit
csinál Mákos Mikus! – énekelt vissza Lili.
Mákos Mikus, Nyúlóslábú Lipki
Lili órája, az egyetlen pontos barátja épp lazsált. Nem mocorgott már a nagy pálcája
vagy két ének óta.
-
Mákos Mikus, te drága óra! Hát szánd már magad jóra! Nyúlóslábú
Lili gazdánk szeretné, ha maga az időt mutatná. – énekelt rá Luba.
-
Köszi, drága Lila Liba, most már be is durcázott, de most
jön a ráadás, a cipőm is beázott…
Miközben a csóka falka
egymással civakodott, Lipki Lili szíven ütötte a lázas pocsolyát, Nikát.
-
Ó, Nika sajnálom! Annyira szánom és bánom! Mivel tehetném jóvá szörnyű tettem? Sajnálom, amit tettem! – Lili
bocsánatot kérve, könyörögve tette össze tenyereit.
-
Nika vagyok, forróság van, a hidegért mindenki odavan. Ha hozol nekem
egy kis jeget, s ezzel elűznéd tőlem a meleget… Megbocsájtok, s elszáll felőled
az én átkom. – mélyhangon dörmögött Nika.
-
Oké, Nika… Oké… hozok
neked jeget, és hogy mérged ne legyen, hozok mellé tejet.
Nyúlóslábú Lipki Lili, vörös haját
tépve, bántva agyalt, merre találhat jeget.
-
Te! Libus, ha már a
számat járkálod, kagylózz ide!
-
MONDD MEG, HOGY MERRE
TALÁLOK JEGET! – vált idegessé Nyúlóslábú Lipki Lili.
-
Lilus Libus azt ugyan nem tudja, de ezt meg már nagyon
unjaaaaa… - Nyújtotta Luba.
-
Imádom, mikor dalra peng a szád, de … na, jó merre van az
apád? – énekelve kérdezett Lili.
-
Az apám a varrógép, tudod ott a zsebedben, ha lenézel,
meglátod, ott is van az eszedben! – okított Luba énekkel.
-
Iván drága, Lubám apja,
itt van? Kéne segítsége mostan! – szólt Lili a zsebéhez.
-
Mondja fiam, mi van?
-
Ó egek! Merre találok
én mostan, nyár hóban jeget?
-
Jeget fiam?! HAHA! Erre
nincs itt jég baba! HAHAHA! Ez vicces, édes! Hagyj aludni, kérlek! – rázta le
Iván Lilit.
-
IVÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁN! Ha most
nem adsz nekem jeget, akkor átkot szór a fejemre Nika, és még Mikus sem
működik!!! Mikus te is kérlek kattogj már! – rezelt be Lili.
-
Jól van, jól van… segítek
neked jeget szerezni.. – segédkezett Libus apja.
Nyúlóslábú Lipki Lilit útbaigazította Iván, a Jégapó
tavához.
-
Jégapó! Kedves Jégapó! Jöttem
jégért, ha nem baj ezt a tömböt el is viszem. – nyúlt a tömbbért Nyúlóslábú
Lipki Lili.
Lili a jeget vonszolta, egészen Nika szájáig, de mire
odaértek már csak egy tenyérnyi darabka maradt. Ezt a száraznedűt Nyúlóslábú a
tócsának átadta, s ekkor az menten megdermedt. Tükörsima, jégpályát varázsolt
belőle. Mika csak dadogva mondott köszönetet, Lili pedig boldogan ment tovább a
szivárvány felé.
-
Mákos Mikuuuuuuus! Mit
szólnál ahhoz, ha vennék még egy órát, s onnantól már együtt kattognátok? Te
elég piros csajos vagy, felvennék egy sármos feketét, ellennétek az biztos!
-
Neeeeem is tuuuudom… Fekete?
Miért pont fekete? Tudod, hogy rassz…
-
Ssssssss! Pszt! Mit
képzelsz Mikus? Tele van a környék… FEKETE ÓRÁKKAL! Szerinted nem lenne gáz ha
meghallanák, hogy rasszista vagy és nem szereted a fekákat??? – ejtette ki
hangosan Lili.
-
Mi van kisanyám?? –
kérdezte egy öreg fekete Rolex.
-
Hallottátok a csitrit?
Lenigázott! – akadtak ki páran.
-
Basszus… - temetkezett
Nyúlóslábú Lipki Lili piros körmű ujjai közé.
VÉGE
